5. rész

5. rész

És pontban délben megérkeztünk Luke családjának a nyaralójához.
A szülőknek mindenki dobott egy üzenetet, hogy épségben megérkeztünk a célhoz, majd a cuccainkat a kezünkbe véve elindultunk felfedezni a nyaralót.
Kívülről már nagyon szépnek tűnt. A kapu, a tető, a terasz és az ajtók sötétbarnák voltak. A falszín krémszínű volt, akárcsak a szobákan. Egy kis udvar is csatlakozott a nyaralóhoz, ami szintén ki volt alakítva és még padok is voltak elhelyezve.
- Tetszik?- kérdezte Luke, mikor beléptünk.
Választ nem kapott, mert senki nem figyelt rá.  A szobákkal és a házzal voltunk elfoglalva.
A legalsó szinten volt a konyha, fürdőszoba és a nappali. Egész tágas hely volt, aminek Amy nagyon örült, mivel imád főzni. Vagyis az elkövetkezendő hétben ő lesz a szakácsunk.
A szobák az emeleten voltak. Ugyanazokban a színekben pompáztak, mint a ház kívülről.
- Oké. Ki melyik szobába lesz?- kérdezte Luke, majd folytatta: - Na éy persze kivel?
Ösztönösen Tina mellé léptem, jelezve, hogy ő velem van. Amy persze Luke védelmező karjaiban kötött ki, míg Josh mellénk telepedett. Rich és Dylan Amy- ék mellett döntöttek, szóval az egyik kérdésre hamar meg is jött a válasz.
Mi a szimpatikusabbnak tűnő ajtót választottuk, majd beléptünk.
- Tetszik- nézett körbe Tina.
- Nekem is- szóltam csak úgy mellékesen.
Meghitt, szobában-gyönyörködős pillanatunknak Tina telefonjának rezgése szakított véget. Josh-ra néztem, aki csak maga elé bámult. Ő is sejtette, én is sejtettem, hogy nem lehet más, csak Derek.
- Na. Anyuék válaszoltak az üzimre- nyomkodta a telefonját továbbra is. Josh lazított stabil testtartásán, majd elkezdtük kipakolni a cuccainkat.

A bandával végül úgy döntöttünk, hogy amíg Luke teljesen kipiheni magát, addig mi lelépünk a partra.
Amy, Tina és én a naptejjel ügyködtünk, míg a társaságunk fiú tagjai a vízbe vonultak.
Persze Josh aranyos arcának, Dylan kidolgozott felsőtestének és Richard belőtt hajának a horvát illetve túrista lányok mind örültek.
De Tina se maradt figyelmen kívűl. Őt egy olajbarna bőrű, fekete hajú macsó pasi nézegette, aki olasznak néz ki.
Amy olvasott, Tina a macsó pasit figyelmen kívűl hagyjva írta az sms-eket és én a napon pirítottam magam. Biztos szexi benyomást keltettünk a túrista fiúkban.
Dylanék kimásztak a vízből úgy egy óra után. Richard, kutyához hasonlóan rázta meg magát, mire a sós víz Tina hátára estek. Ők heves vitába kezdtek, majd végül jobbnak látták, ha a parton nem verik ki a hisztit.
Én a hátamat napoztattam, mire valami nedveset éreztem meg a bőrömön. Dylan feküdt rám, aki a derekamat átölelve hajtotta a fejét a vállamra.
- Dylan, te állat!- szóltam rá és lelöktem a hátamról.
- Ja, én is nagyon szeretlek- szólt.
Erre csak egyet morogtam és hagytam, hogy a nap izzó sugarai megszárítsák a hátam.
Nem sokára mi is belemerészkedtünk a vízbe. Tele volt kavicsokkal, így minden egyes lépésnél felkiáltottam.
Amy csak a bőrét egy kicsit benedvesítette és gyorsan ki is vonult tovább napozni. Tina gyorsan belemártózott a vízbe és vígan úszkált tovább, hogy menjek csak bele, mert nem hideg.
Mellettem két srác trappolt bele a vízbe és összepriccolták a még száraz bőröm.
- Barmok- mondtam ki teljesen normális hangnemmel, mert nem számítottam arra, hogy:
- Ó! Bocs. Nem láttunk- rázta meg a haját az egyik. Tengerkék szemeivel engem vizslatott,  sötét tincsei a homlokára és a nyakára tapadtak. Egész helyes volt.
- Ja, izé. Semmi baj- vontam meg a vállam.
- Akkor jó. Jössz?- kérdezte és a kezét nyújtotta. Vetettem egy pillantást a srácokra, akik minket figyeltek, kivéve Dylant. Ő az újonnan szerzett sörét kortyolgatta.
- Persze- ragadtam meg a kezét és hagytam, hogy behúzzon a vízbe. Közben igyekeztem elfojtani magamban a fájdalmat, mert a talpamat egyre kiélezettebb kavicsok szúrkodták.
- Na. Most pedig lemerülünk- jelentette ki.
- Hogy mit csinálunk?- vontam fel a szemöldököm.
- Éés mély levegő- szólt és a derekamat megragadva magához húzott, majd velem együtta víz alá merült.
A tenger nagyon tiszta volt, sőt még néhány halacskát is feltudtam fwdezni. Aztán megpillantottam valami barnát, ami egyenesen felém tartott.
Hátrálni kezdtem a mély vízben, majd próbáltam kilubickolni a felszínre. Miután ez sikerült, az ismeretlen magyar srácot keresgéltem, mire valaki megragadta a lábam...

4. rész

 4. rész

Luke egészen reggelig bírta a vezetést, így már csak pár órányira vagyunk Porec- től. Mi, természetsen totál kialudtuk magunkat, így társaságunk éber tagjaival úgy döntöttünk, hogy benézünk a kis városkába, amelynek az egyik parkolójában Luke leállította a motort.
- Szép álmokat- intettünk Luke-nak, aki az üres helyeket felhasználva kiterült és mély kómába  álomba zuhant.
- Oké, innen merre?- kérdeztem és kicsit összeborzolt hajam próbáltam kifésülni az ujjaimmal. Társaságunk két női tagja is hasonlóképpen tett.
- Csúfság- ölelte át a vállamat hirtelen Dylan és magához húzva összeborzolta a hajam.
- Ne már- könyököltem bordán, hogy végre engedjen el. Bár nagyon nem tudok ártani Dylannek, mégis jobb próbálkozni.
Dylan úgy tett, mintha az ütésem fájt volna neki és végre elengedett. Úgy néztem ki, mint valami hosszúhajú metálfej, aki össze-vissza rázta a haját egy koncerten.
Kissé dühösen próbáltam rendberakni a rakoncátlan tincseimet, de még mindig brutális fejem maradt.
Tina kissé karikás szemekkel, elkenődött sminkben, a forgolódástól szálkás hajjal ugrált és csodálkozott a városban.
Egy kis gyaloglás után egy pékséghez érkeztünk, ahonnan isteni illatok szálltak. Mindannyiunk orrát megcsapta a frissen sütött croisant illata. Elsőként Rich hasa kordult meg és azonnal eldöntöttük, hogy mi a mennyei illatot árasztó, frissen sütött pékáruból szeretnénk reggelkzni.
Pár perc múlva már mindenki feltankolt kajával és a pékség kis teraszára kiülve reggeliztünk meg. Habzsolás közben persze a péket dícsértük. Tina persze a telefonját nyomkodta és a hősszerelmes Dereket halmozta el jó reggelt üzenetekkel.Josh felháborodtan csapott az asztalra, mire Tina felkapta a fejét.
- Mondd, nem hagynád abba a mobiltelsfonod nyomkodását?- kérdezte Josh gúnyosan kedves hangnemben, amit Tina nem vett észre.
- Nem- válaszolta nemes egyszerűséggel, mire Josh tetőtől talpig bevörösödött.
- Josh- szóltam rá, mire a vonásai megenyhültek. Nem tudom, de mióta eljöttünk otthonról azóta ilyen agresszív, amikor Tina Derekkel pötyögi az üzeneteket.
Még rendeltünk valami sütit is desszertnek, majd miután úgy éreztük, hogy teljesen jól laktunk, visszamentünk Luke- hoz a kocsiba.
Drága soförünk még mindig aludt. Amy a fejét gyengéden megpöckölve próbálta felébreszteni, de Luke csak átfordult az oldalára és tovább aludt.
Hogy soförünk teljesen kipihenje magát, még beszélgettünk egy órát a parkolóban. Mikor elérkezettnek láttuk az időt a továbbindulásra, Rich akarta felébreszteni.
Tudtuk, hogy készül valamire, ezért mögé álltunk és kíváncsian néztük az ébresztést. Richard megnyalta a mutatóujját és nemes egyszerűséggel Luke fülébe dugta.
- Pfúúúj- hangoztattam el a véleményem Rich módszeréről, társaságunk többi női tagjai is egyet értettek ebben. Dylan és Josh persze szakadtak a röhögéstől. Dylan már a kisbusz tetejét csapkodta nagy röhögésében, Josh pedig jobbnak látta, ha leül a földre és úgy heherészik tovább.
Luke szemei azonnal felpattantak és a füléhez kapott.
- Mi a...?- kerekedtek el azonnal a szemei.
- Öreg. Mondd, neked mi van a füledben?- fintorodott el Rich is, mire én is megadtam magam és Tina vállára nehezedve kitört belőlem a röhögés.

3. rész

3. rész

- Oké, útleveleket előkészíteni- szólt Luke. Az ablakon kihajolva megláttam a határőröket, akik rezzenéstelen arccal vették és nézték át az útleveleket.
A kis táskámból kivettem az útlevelem, és előrenyújtottam Amy-nek. Egy rakás kis könyvet fogott a kezében a lány, Luke pedig lehúzta az ablakát és egyenként kiadogatta a határőröknek. Ők még belestek a kisbuszba, hogy pontosan hányan is vagyunk, majd pár perc múlva át is engedtek a határon.
Anyuéknak dobtam is egy sms-t, hogy minden oké és márt átmentünk a határon. Ahogy elküldtem, jött is a válasz. Biztosan nagyon aggódnak és ezt részben megértem.
Hamarosan fölmentünk az autópályára és most egy kicsit gyorsíthatunk. Tina a tetőablakon kihajolva élvezte a hűvős levegőt, meg néhány autósnak még integetett is. Nem sokára én is ott voltam mellette és együtt röhögve mutráztunk mindenkinek.
Persze, ezt nem mindenki nézte jó szemmel, ezért páran ránk is dudáltak, egyesek meg kihajoltak az ablakon és rólunk példát véve integettek, mint az ablaktörlő a kocsi ablakán (ez elég hűlye hasonlat volt) .
Tina persze rengeteg szelfit meg mutrázós képet csinált, az egyik képre engem is berángatott. Mondhatom, tök durva fejem van, ahogy a szél a hajamat fújja, a szemeimet szorosan becsuktam és fogvillantós vigyor terül szét az arcomon. Tina is hasonlóan néz ki a fotón, csak ő csücsörített és még metálvillát is mutatott.
A kép persze azonnal ment minden közösségi oldalra, anyuék pedig észrevehették, mivel sms-em érkezett.

 

- Na mizu?- kérdezte Tina.

- Ja, semmi. Csak anyuék nem díjazzák a szelfinket- húztam el a számat.

- Mindegy, mások igen. Már 13 lájk van a képen- vigyorgott és ő vad sms-csatába kezdett, gondolom Derekkel.

Miután a szél kellőképpen összeborzolta a fejünket és teljesen besötétedett, visszaültünk az ülésbe és csendesen utaztunk tovább.

Dylan mellettem csendesen aludt, közben a zenelejátszója kiesett a füléből, majd pár perc múlva a feje a vállamra esett és úgy aludta tovább az igazak álmát.

Pár perc múlva már én is totál elálmosodtam, majd az ülés támlájának dőlve lecsukódtak a szemeim.

2. rész

2. rész

Az út unalmasan telt, egészen addig, amíg a rádióból felcsendült a Coffin.
- Hé, Brides. A te dalod- szólt Josh.
- Magamtól nem jöttem volna rá- vágtam rá reflexből. Josh elengedte a füle mellett a megjegyzésem. Már mindenki hozzászokott a hangulatingadozásaimhoz meg a gúnyos beszólásaimhoz.
- Hangosítsd fel- szóltam előre a sofőrnek.
Luke eleget tett a kérésemnek és felhangosította az egyik kedvenc dalom.
- Halkítsd le- szólt Rich,Tina idegesítő bátyja. A zene lehalkult.
- Richard, csitt!- szóltam rá, majd ismét Luke felé fordultam- Hangosítsd fel.
A zene hangosabb lett, pont mikor jött a refrén.
- ...I never let you steal my coffin- énekeltem halkan.
- Hangosítsátok már le- szólalt meg újra Rich.
- Fel- kontráztam.
- Le- emelte fel egy kicsit a hangját.
- Luke, fel!
- Luke, le!
- Ha nem akartok gyalog jönni a partig, javaslom, fogjátok be- szólt hozzánk Luke, folyamatosan az utat kémlelve.
Kissé dühösen bámultam ki az ablakon, mire Dyalan játékosan a vállamba boxolt. Ösztönösen elmosolyodtam, majd a vállára hajtottam a fejem.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy én meg Dylan vagy esetleg Dylan meg én, az nagyot téved. Már ötödik óta jó viszonyt ápolunk, azóta szívjuk egymás agyát, akárcsak Tinával.

Estére már mindenki kidőlt, csak Luke volt ébren. Mielőtt a határhoz értünk volna, egy parkolóba megálltunk. Érdekes, hogy a megállásra mindenki nyüzsögni illetve mocorogni kezdett, majd nem sokára fel is ébredtek.
- Ott vagyunk már?- nyújtózkodott Rich.
- Te majom! Álmodban bordán üttél!- háborodott fel Tina és a bátyja fejére vágott.A Spencer testvérek heves vitába kezdtek és miután kilökdösték egymást a járgányból, egymást bökdösve nyújtózkodtak.
Nagyon nem figyeltünk a veszekedő testvérpárra, már megszokott volt a vitázásuk. Luke, Amy társaságában a GPS-t böngészte, Josh a fogszabályzóját nézegette a visszapillantóba (?), Tina és Rich verekedtek, szóval Dylanre maradtam.
- Tök fárasztó az út- nyafogtam unalmamban.
- Aham- kotort elő egy cigit és rágyújtott.
Na, igen. Dylan meg a cigi örök szerelembe részesülnek, míg a tüdőrák el nem válassza őket. Persze én, mint okosabb lányhaver próbáltam leszoktatni a füstölésről, de ilyenkor kaptam egy pár "menj már" beszólást.
- Szokj már le erről a szarról- próbálkoztam megint és kiszedtem a kezéből a füstölgő szálat. A földre dobva eltapostam a Conversemmel. Dylan megvonta a vállát és egy új cigiszálat kapart elő, majd ismét rágyújtott. Vigyorogva az arcomba püffögtetett egy párat, amitől a pompám a magasba szökött.
- Te állat- köhögtem folyamatosan. Rich felkapta a fejét, mivel általában őt illetem ilyen bájos jelzőkkel. Mikor örömmel konstantálta,hogy kivételesen nem neki mondom, visszafordult és tovább vitatkozott a húgával.
- Hopp. Kapás van- ugrott a kocsiba a telefonjáért Tina- Úúú,Mira. Ezt nézd!- ugrált oda mellém.
A telefonja kijelzőjén pár szó virított : " Merre vagy picúr?:* " . Na és vajon ki írta? Hát persze,hogy Derek.
Tina iszonyatosan szerelmes Derekbe, aki konkrétan le se sz*rja barátnőmet.Csak szédíti őt. Ennek ellenére Tina nem adja fel és küzd a fiúért, de hiába.
- Na, mutii! Csaknem a hősszerelmes Derek az?- szólalt meg Josh, szavai csak úgy üvöltöttek a gúnytól.
- Ha nagyon tudni akarod- kezdett bele Tina, úgy téve, mintha most megszánná drága barátunkat- ő írt!
- Uh. Picúr? Na, ne már!- röhögte ki legjobb barátnőmet diszkréten.
Tina csak egyet lesajnálóan legyintett és vissza is írt szerelmének.
Még egy kicsit nyüjtózkodtunk, majd elindultunk a határ felé.

1. rész

1. rész

Két bőröndbe és egy sporttáskába pakoltam össze mindent, amire szükségem lesz az elkövetkezendő hétre.
Már készen álltam az indulásra, türelmetlenül doboltam az újjaimmal az íróasztalomon. Apu lesett be a szobámba és örömmel konstantálta, hogy mindent összepakoltam.
- Levhietem az előszobába?- kérdezte.
- Persze- bólintottam. Apu a két kezébe vette a két bőröndöm, de nem nagyon sikerült annyira megemelnie, hogy a küszöböt átlépje.
- Mira, mondd mi van a bőröndökben?- kérdezte fájdalmas arccal.
Szó nélkül felálltam és segítettem lecipekedni az előszobába. Apu persze elpanaszolta anyunak, hogy egyszem lányuk két bazinagy bőrönddel és egy hatalmas sporttáskával akar menni nyaralni. Anyu is megemelte az egyik bőröndöm és kb ő is olyan arckifejezést vágott, mint apu a szobámban.
- És ezt hogy fogod elbírni?- szállt be a sopánkodásba.
A következő pillanatban a telefonom rezegni kezdett a zsebembe, megszakítva a szüleim predikációját.
- Egy pillanat- fordultam meg. A képernyőn Dylan neve virított, mivel SMS-t írt.
Dylan írta : Kész vagy?
Mira írta : Persze. Kicsit sietnétek?
Dylan írta : Aham.
Pár perc múlva, mikor ismét megnéztem a szüleimet, még mindig azon tanakodtak, hogy vajon mit viszek.
- Jönnek értem- szóltam, félbeszakítva őket.
- Költőpénz,ruhák,telefon,étel az útra?- kérdezte apu. A bőröndömre böktem, ami a heves mozdulattól azonnal feldőlt. Gyorsan felállítottam, majd jöhetett a  búcsúzkodás.
Őszintén szólva, majd' megfojtottak az ölelésükkel.
- Vigyázz magadra- szóltak utánam, mikor kiléptem a házból.
Az ajtót becsuktam mögöttem és a cuccaimat nagy nehezen lecibáltam a lépcsőn. A házunk előtt ácsorogva vártam, hogy Luke kisbuszát várva.
A júliusi 120 fokban felcsillant a szemem, mikor Luke bekanyarodott a kis útcánkba. A kocsiból hangos zene üvöltött, az ablakokon pedig az őrült barátaim hajoltak ki és integettek. Vigyorogva néztem, ahogy Luke leállítsa a motort, mire mindenki kikászálódott a minibuszból.
- Mizujs, Brides?- kászálódott ki Josh.
Na igen.Tudni illik, hogy enyhén szólva Black Veil Brides fanatikus vagyok és a fogszabályzós haverom talált is egy hozzám illő becenevet. Brides. Nagyon egyedi.
Tina is kiszabadult a járgányból és azonnal a nyakamba borult. A bőröndöm ismét feldőlt, de nem törődtem vele. Mosolyogva öleltem át legjobb barátnőmet.
Miután mindenki kiszállt, üdvözöltem őket. Amy és Luke kézen fogva ácsorgott a júliusi kánikulába,Tina sugárzó arccal nézelődött, a fiúk pedig valamin röhögtek. Igen, ezek lennének az életemből nélkülözhetetlen barátaim.
- Indulhatunk?- kérdezte Luke.
Mindenki kórusban üvöltötte,hogy "igen". Ennek a szomszédaink nem nagyon örültek, így kaptunk néhány "Micsoda huligánok!" pillantást.
Gyorsan bedoptam a bőröndjeimet és a sporttáskám a csomagtartóba és bepattantam Dylan mellé.

Prológus

Prológus

Persze, hogy alig tudtam aludni, ugyanis eljött ez a csodás júliusi nap, amikor mindent itthagyva lelépek nyaralni a barátaimmal.
Luke barátom fogja leszállítani a bandát a Horvát (!!!!) tengerpartra, a nyaralójukba. Ezen persze anyuék totál kiakadtak, hogy mi lesz, ha balesetezünk vagy ehhez hasonló. Persze, ettől én is tartottam egy kicsit, de mivel Luke apukája sofőr, már 14 évesen megtanította vezetni. És mondanom sem kell, ma már profin vezet.
Anyuékat győzködni kissé nehezen ment, összesen 4 hónapba telt. Nem vicc. Már március végétől tervezzük ezt a nyaralást, azóta könyörögtem nekik szüntelenül, míg végül ráuntak és nagy nehezen, de elengedtek.
Hasonlóképpen történt társaságunk többi tagjával. A fiúknak simán ment az egész, de nekünk, lányoknak akadtak gondjai. Amy szülei például előre jól kiröhögték, mikor felhozta az idei nyaralásunkat, de miután mi is megjelentünk az ősei előtt győzködni, rájöttek, hogy ezt totál komolyan gondoljuk.
Az indulásra ma délután kerül sor. Már csak az a kérdés, hogy az szüleink az utolsó pillanatban lebeszélnek-e a következő hetünkről.